Üdvözöllek kedves olvasó! Ebben a bejegyzésben kértek engem az égiek, hogy számoljak be az elmúlt 3-4 hétben fogant tapasztalásaimról, amikről remélem, hogy intő jellegű példák lesznek mások számára is amikor ilyesmire adják az energiájukat, és az idejüket. Meg főleg sok-sok tapasztalatot gyűjtenek.
Ez a téma most maga a csapat létrehozása, és annak működtetése a spiritualitás törvényei szerint. A témát a magam szemszögéből tudom most csak megközelíteni, mert hiszen voltak/vannak benne tapasztalataim. No, de most még mielőtt belevágok szeretném leírni, hogy a csapat létrehozása, működése, és fenntartása mit jelent/takar a spiritualitás törvényei szerint.
Amikor egy bizonyos csapat egy szokásos, vagy szokatlan építő jellegű témával kapcsolatban létrejön. Ott abban a csapatban idővel (ha a Teremtő is úgy akarja...) növekedni fog a létszám, aminek megvan a maga két oldala is, és ez kihívás elé állítja a csapatot, és a benne lévő tagokat.
Nekem kerek egy hónapja volt egy dolog, amibe biztos, hogy nem véletlen kerültem be. Ez egy nemzetközi dolog volt, aminek az a lényege, hogy megalakult általam is formálisan. Kezdetben egy főből azaz magamból állt csak a csapat. Kb. 8-10 napig ez az állapot volt fenn, ameddig teljesen egyedül voltam, és csináltam ebben a témában a feladatomat. A feladat, amit vállaltam önkéntesen fordítás volt. Amibe persze én sem voltam, akkoriban perfekt, mert hiszen az idegen nyelv gyakorlási lehetőségeim nagyon korlátozottak voltak (kommunikálni jól tudok angolul, de fordítani régen kb. 4-5 éve még perfektül tudtam, de azóta ez kissé elcsökevényesedett... De hát gyakorlat teszi a mestert.), és időhiányában sem tudtam a sok különböző projektben való részvétel miatt erre szakítani, ha megszakadtam volna még akkor sem.
No, de amikor a fordítások is a részemről megtörténtek. Azokat magam megmutattam pár embernek, akik legalább tudnak középszinten angolul, mert magam is úgy éreztem, hogy ezt át kell nézetni alaposan. annyit mondtak, hogy egy-egy ponton javítani kellene, de úgy értik a fordítás lényegét, tehát nem volt teljesen magyartalan. Őket nem kértem fel akkoriban a csapatba való csatlakozásra, mert hiszen ez önkéntes jellegű volt, és úgy gondoltam az jön, aki akar, és aki nem, az nem... Magam a szellemi túlterheltség, és az idő egyfajta sürgetése miatt nem volt gyakran szellemi kapacitásom a nyelvtani jellegű dolgok megnézésére. Ekkor aztán a 11-ik naptól kezdve szépen elkezdett növekedni a létszám a csapatban. Előtte meg teljesen egyedül kissé elkeseredtem, hogy ez senkit sem érdekel rajtam kívül. Végül jött aztán Isten jele, hogy keressek társakat...
A nemzetközi koodinátor is kijelölt egy bizonyos személyt, aki szintén a fordító csapat tagja lett miután "feladtam" egy hirdetést, hogy ki szeretne csatlakozni. Tehát itt jön le egy picike tanulság, amit magam akkor még nem vettem tudomásul 100%-ig, de jelen volt bennem. Mivel én voltam az első, aki abban a bizonyos csapatban első tag volt a logikus azaz, hogy az alapító tag, és ezzel a 3D aspektusai szerint vezető lesz belőle. No, de nem éreztem ennek szükségét, hogy kinevezzem magam valamilyen vezetőnek, mert hiszen egyenlőek, és Egyek vagyunk, amit magam tökéletesen egyértelműen így gondoltam magam is, és aszerint jártam el minden munkámban, ameddig a csapat tagja is voltam. Ez maga az Egység törvénye is. Na, de kicsit itt hadd térjek ki arra az elképzelésre, amit magam csak 5D-os csapat felállásnak nevezek. Ezt a Galaktikus Föderációban töltött helyem miatt tudom nagy vonalakban felvázolni.
A Galaktikus Föderációban egy csapat működése azon alapul, hogy minden tag egyenlő. A szó szoros értelmében. A rang csak azt jelenti, hogy ő a vezető, de nem ő határoz meg mindent. A szó tökéletes értelmében vezető, ha alkalmas, és látták/látják, hogy elér azzal valamit, amit/amiket csinál/csinált, akkor azt az illetőt a Parancsnokság külön javaslatra kinevezi egy ranggal felsőbb szintre, és ez így megy felfelé a maximális ranging, ameddig nem találnak benne valami kivetni valót, ami miatt az előrelépés lassul, vagy egyszerűen csak megáll. Egy bizonyos csapaton is belül mindenki maga kezdeményez bizonyos dolgot, vagy dolgokat, és rugalmasan kezel/kezelnek mindent. Tisztelettel, és alázattal. A Teremtő akaratával összhangban, ami egyszerűen Földi ésszel felfoghatatlan, és nagyon is csodálatosan működik. Nem igazán van jelen rivalizálás, vagy ész nélküli vita, bármi miatt, mert hiszen csak feltétel nélküli szeretet van náluk. Volna lehetőség nekünk sok-sok csapatról ténylegesen számtalan példát venni, akár róluk is. Pusztán az Asthar által vezetett, vagy bármelyik Galaktikus Föderációbeli kisebb, vagy nagyobb csapatról.
Na, de visszatérve ahhoz a csapathoz, ahol tag voltam. Magam a cikkek egy harmadát (7-8 cikk) lefordítottam (64%-os korrekt magyaros fordítással...), és nem éreztem szükségét, hogy vezetőnek, vagy bármilyen rangosnak kinevezzem magamat, vagy önmagam önkényesen másokat kinevezni XY rangra. Mindig mindent a Teremtő akarata szerint hajtottam végre, amit mindig kikértem még mielőtt bármibe belevágtam a csapaton segítő projektbe. Ezért is éreztem úgy, hogy a csapatban van potenciál. De, ahogy szépen növekedett a létszám úgy éreztem rövidesen közös kommunikációs csatorna kell, mert hiszen a munka felület, amin dolgoztunk nem volt erre tökéletesen alkalmas. Ekkor kérdeztem meg a segítőim, és a Teremtőt is, hogy az adott program (Skype) alkalmas lehet a közös kommunikációra? A válasz egyértelmű/egyhangú igen volt rá.
No eddig semmi probléma egyáltalán nem volt, mert hiszen a javaslatot a csapat tagok elé is beterjesztettem. A GF-ben is így szokás mindig bárki részéről valamit beterjeszteni. Aztán már csak a csapaton múlik, hogy beleegyeznek e, vagy nem. Nekem a válasz, ami jött volna a csapat tagok részéről is, vagy a segítőim/Teremtő részéről legyen az bármilyen vonatkozású válasz aszerint jártam volna el, mert hiszen ez így korrekt. Legalábbis magam ezt érzem. Aztán a csapat tagok is jöttek fel folyamatosan, és a többség már a közös kommunikációs felületet használta. Ha nem mentek volna bele számomra az sem lett volna baj, mert hiszen, akkor az is okkal történt volna.
Végül innen azt tanultam meg, hogy a korrekt együttműködés csakis rugalmasságot, és szeretetteljességet igényel. Részemről a rugalmasság, és a szeretetteljesség megvolt. Persze ezt a magam esetében csak magam állíthatom. Még a tanítóim is kérdeztem minden lépesemről, hogy ez oké, vagy más legyen. Mindig minden alkalommal jött a megfelelő válasz. Igaz ezek a dolgok nagyon hirtelen jöttek, és mindvégig az intuíciómra hallgattam, és a Teremtő/segítőim útmutatását követtem. Ezért is nagyon fontos a teljes ismeret önmagunkról, mert csak ezzel tudunk jó, és helyes döntéseket hozni, és annál kevesebbet hibázni. Kb. a 3-ik héten jártunk már amikor kissé megnyíltam a csapattagok előtt, amit sokan kissé félreért(h)ettek a részemről, mert hiszen úgy éreztem, hogy szabad beszélni önmagunkról fokozatos jelleggel a csapaton belüli ismerkedés céljából. A GF-ben is így csinálják ezt. Aki ezt így nem érti az akkor tényleg nem tudja, hogy is működik egy csapat.
No, de aztán szép lassan elindultam a csapat építése céljából a következő fázisba, mert hiszen mindig egy csapat közös egyeztetéssel halad előre, és fejlődik fel az adott irányba. Mint mondtam az együttműködés csakis rugalmasságot, és szeretetteljességet igényel. Ehhez persze érteni, és alkalmazni kell az Egység törvényét. A csapaton belül felvetettem az ötletet, amit persze a kis hirtelenségem következtében megformáztam, és manifesztáltam egy jutub csatorna, egy a jutub csatornára szánt videó, és egy e-mail szolgáltatás elkészítésének formájában.
Ekkor magam még mielőtt ebbe az egészbe belevágtam körbenéztem, hogy van e még fordítani/segíteni való, mert hiszen a fordításba is belesegítettem. Illedelmesen megkérdezve a tagokat. Amire jött a válasz, hogy nincs. Aztán mivel szabad voltam ezért kaptam azt a föntiektől is, hogy itt az idő a következő lépcsőre lépni a csapat felépítésének/megerősítésének szempontjából. Ez alatt is azt tanultam meg, hogy használd bátran a képességeidet, amiben úgy érzed, hogy tehetséges/tapasztalt vagy, mert hiszen az nem a más általi felhasználásra van kitalálva, hanem, hogy te magad osztod be azt.
No! Innentől jött egy kis feketeleves jelleg, amit magam csak az egó megnyilvánulásának tudok nevezni. Az előzmény részben maga a hirtelenségem volt, és a projektek gyors megszervezésére való törekvés. Ebben magam nem látok pedig semmi kivetni valót, mert hiszen nagyon fontos dologban vettem én is részt és nagyon éreztem, hogy sürget minket az idő, és ekkor minden eshetőségre gondolni kellett. Magam egy körlevelet írtam a 3 általam felvázolt projektről javaslat formájában, hogy ki mit gondol, és a kemény magot érezve megvártam a válaszokat. A többség nem tartotta rossz ötletnek a kezdeményezéseket, de végül egy valaki, akire egyáltalán nem haragszom, mert hiszen ő is csak azt tette, amit tudott. Ő lett a nemzetközi koordinátor által kinevezve. Ő úgy gondolta, hogy ez még ráér, és a fordítások a prioritások.
De aztán magam is éreztem egy nagyon erős szürke jellegű energiát, ami általában egy ember egója szokott lenni. Ami még valamilyen tekintetben jobb, mint a gyász feketeségé... Tehát egy 3D-s sémára építővel kerültem mondjuk úgy, hogy diplomáciai párbajba, amit magam eleinte elsimítottnak gondoltam. Amit magam most is elsimítottnak gondolok. Eleinte úgy éreztem, hogy ő is. De végül is úgy éreztem 2 nappal később, hogy a fúrást tapasztalom meg, ami meg a csapat alapzatára is nagyon nagy veszélyt jelentett/jelent. Ezért is nagyon fontos, amit ebből megtanultam, hogy az önkénteseket is alaposan meg kell szűrni, ha úgy érzi az ember, hogy itt erre van szükség, és az alkalmasság tekintetében a Teremtőt kérni, hogy alkalmast küldjön. Magam nem az ÉN-ből, hanem a MI-ből indultam el, amiből aztán idővel ez lett. TI, és ÉN. Aztán ebből a TI-ből, és lassacskán ÉN-ek jöttek ki, akik végül elmentek ebből a csoportból. Köztük én is.
Féltette a más által kinevezett pozícióját. Ez miatt tört ki az egész vita, amit magam felnőtt, és kulturált ember módjára kezeltem. Magam ezt érzem, és tudom. Azt gondolta rólam, hogy a babérjaira török, amikor engem a rang utáni hatalomvágy egyáltalán nem érdekel, és különösen is hidegen hagy, mert ez a munka is, amit csináltam/csinálok nem a hatalomról szól... Tehát nagyon brutálisan is félreismert. Ilyet amúgy is csak olyan emberek követhetnek el, akik valamiért ragaszkodnak az egójuk elképzeléséhez. Oké. A vita is lezajlott sok-sok szóváltás formájában is, amiről eleinte nem tudtam, mert előbb hátulról próbált nekem jönni, ami azért nem szép, és rendes dolog. A nemzetközi koordinátor is beszélt velem, és ő vele is. Aztán magam is úgy éreztem, hogy talán igaza van, hogy hibáztam. De ez aztán idővel felülíródott bennem hosszas gondolkodás, meditáció után, és folytonos egyeztetést követően a tanítóimmal, és segítőimmel. Oszt ítélkezés mentesen jártam el, hogy mégis mi a helyzet, és ezért gondolkodtam a hogyan tovább című részen. A segítőim azt mondták, hogy hagyjam rá, mert hiszen mind a kettőnknek igaza volt/van, amit magam rá is hagytam aztán. A vita is csak féligazságokat takart, amik végül kiütötték egymást, tehát nem vezetett egyáltalán sehová.
Végül ekkor érkeztünk a csapat létének 4-ik hetébe. Valahogy motoszkált bennem még mindig a dolog, hogy az adott személy nem igazán van velem kibékülve, és megint megpróbálkozhat a félelmén alapuló tettekhez, ha bármibe belekezdenék, és pedig a protokoll szerint eljárva. Ez volt bennem másfél napig, és végül a segítőim is azt jelezték, hogy menjek el onnan, mert csak lekorlátozna, és nem engedne érvényesülni. Amit aztán végül csak erős impulzusok tapasztalását követően meg is tettem...
Ezzel a helyzettel kapcsolatosan is azt tanultam meg, hogy az embernek a saját lényét, és másokét tiszteletben kell tartania. Ha viszont az adott ember/emberek nem képes/képesek tisztelni bármi oknál fogva önmagát/önmagukat, és ezzel egymást is, akkor ott megtörik ez az egész. Végül a csapat hajójának gerince megreccsent, és most törik szét apró darabokra. Magyarán. Ez a bizonyítéka annak, hogy a Vaskori érdekalapú elképzelésen nyugvó csapatok már teljesen működésképtelenek. Csakis az Aranykori elképzelésen nyugvó, és haladók a működőképesek. Ez nekem bőséges bizonyíték az Aranykor jelenlétére is, amin már sokak munkálkodnak.
Magam ezeket tanultam ebből a szituációból, és hogy mindig bocsássunk meg az ellenünk vétkezőknek, mert hiszen nem értik meg, hogy valójában csak önmaguknak ártanak. Addig minket meg csak megerősítenek/megedzenek.
Köszönöm a figyelmet!
Írta HUNFény
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése