Üdvözöllek kedves látogató!
Ebben a bejegyzésben magáról a spiritualitás egy nagyon sarkalatos pontjáról lesz szó. Magáról elsődlegesen a tényekről és a tévhitekről. Bár ez nagyon paradoxonnak fog tűnni elsőre, de egy kis agyalással ez kiküszöbölhető. Elsőre bonyolultnak tűnik ez, de valójában nem az. Mint minden gondolatban, szóban, tettben, ha valamiben sokkal körültekintőbben nézünk. Rájövünk arra, hogy a spiritualitásban sem csak fekete és fehér minden. Inkább szürke. Illetve színes.
Önmagában már ez is sokat jelent. Elsődlegesen abban az értelemben, hogy az ember az életét felosztja kisebb-nagyobb terekre. Lehet ez akár most példásan vonatkoztatva a gyerekkor, a kamaszkor, a felnőttkor és végül az öregkor általi felosztása.
Amikor megkezdi egy lélek a létezését. Vagyis megszületik. Akkor az a lélek önmagában egy tiszta fehér fényekkel teli entitásnak minősül, ami az Isten egy kivetülése is. Sokan nevezik ezt a létezés/univerzum/mátrix/forrás és stb. néven is e kivetülést. A kivetülés az Te magad vagy. Vagyis egy entitás vagy. Egy lény. Egy Fénylény. Hiszen te saját magad is létezel. Ezt csak az olyan entitás képes megérteni, akinek tiszta a látása és nincsen szálka a szemében. Mert látja és ebből következik neki a megértése is. Ezzel a tudatossága is.
Itt most mutatok neked kedves olvasó egy páros dolgot. Egy tényt és egy tévhitet. Előbb kezdem a ténnyel.
A tény az te veled, hogy te önmagadban egy tökéletes lény vagy, aki létezik. Saját maga hozza meg a döntéseit, mondja el a saját szavait, gondolja ki a saját gondolatait. Határozza el és hajtja végre a saját tetteit is. Ez a lény te vagy.
Az univerzumban már nagyon fiatal korától kezdve a magasabb világokban így tanítják meg a gyermekeiket a tanítóik/nagyszüleik/szüleik, hogy ez a lét alapja. Vagyis maga a tudat. A tudat a lény egy részét jelenti. Maga a tudatosság és az abból következetesen kijövő tudás az önmagában egy teremtés. A teremtés, ami a szavak, a gondolatok és a tettek közös elmondása és elvégzése által jönnek létre. Ez a teremtés örökös és folyamatos. Sosem áll le. Ez maga a létezés. Ez egy tény. A létezés alapja ez az univerzum szinte minden szegletében.
Itt már elmondtam neked egy tényt, aminek az a lényege, hogy az egyén az egy. Egy egység. Nem egy kis rész. Hanem egy tökéletes egység.
Na most kedves olvasó! Itt most már kikövetkeztetve értelmezni is tudod, hogy miért van béke és harmónia az univerzum sok olyan szegletében, ahol egységben élnek az egymástól mégis különbözően gondolkodó, beszélő és cselekvő entitások. Akár fizikai vagy nem-fizikai. Ez pusztán annak a ténynek az ismerete és tapasztalata, hogy ők tudják és el is ismerik a létezés minden lehetséges formáját és törvényszerűségeit.
Na most! Akkor ráfogok térni magára a Földre, mert én ide születtem most, és ez miatt nekem is itt meg kell értenem, tudnom, alkalmaznom és továbbadnom is kell ezeket a törvényszerűségeket.
Itt a Földön tévhitek vannak. Tehát téves hiedelmek. :) Önmagukban ezek a hiedelmek létrejötte a tudatlanságból, a tapasztalatlanságból, az alkalmazhatatlanságból és az azt folyamatosan menő erőlködésekből következnek.
Ilyen tévhitek sora a következő.
1. Maga az irányítás.
2. Az egyén és a csorda.
3. A tudatos és nem tudatos hiányosságok.
4. Az értelmetlen elkülönülés az univerzumtól és a sajátosság tudatos reflexből jövő megtagadása és felesleges túlbonyolítása.
Ezek a tévhitek okozzák itt a Földön az emberek mindig örökösnek hazudott problémáit.
1. Maga az irányítás.
Önmagadban csak te saját magadat tudod irányítani és nem pedig másokat. Te magad csak is a te saját szavaidért, tetteidért és gondolataidért vagy a felelős. A többiek is amikor látnak téged, hogy példát mutatsz akár tudatosan vagy tudattalanul az ragadós lesz rájuk. A társadalom bármelyik tagja képes ezt megcsinálni. Aki emiatt kinevet és megvett téged maga alatt vágja csak a fát. Ez ilyen egyszerű.
A politikai elit is, ami részben miattunk ilyenek és részben saját maguk tették magukat ilyenekké. Ők mindent irányítani akarnak, de nem értik, hogy, aki sokat markol az keveset fog. Ezért sem tud és nem is fog létrejönni olyan dolog itt, ami nekik jól jönne, de csak is nekik. Ez a törvényszerűség, ami az elméikből pattantak és pattannak ki. Az univerzum elsöpri, mert az ő tudtukra akarja adni, hogy az se nem ésszerű, de nem is érdemes a megalkotásra és az alkalmazásra. Most ezt kedves olvasó te is tudod, hogy itt miről van szó.
A kevesek hiába uralnak. Csak akkor uralnak, ha hagyod magad, hogy uralhassanak. A sokaságot nem tudják uralni, ha egyszerűen nem fér el és akármilyen erővel próbálják azt markolni. Nem megy nekik. Egyre kevésbé is sikerül.
2. Az egyén és a csorda.
Az egyén az te saját magad vagy. Vagyis te vagy. Az a részed, ami alkotja a tested, lelked, szellemed. Mind a három szinten megvannak a sajátosságaid, amiknek a tudatában vagy vagy pedig nem. Ha nem vagy a tudatában, akkor ilyen-olyan módon a tudatába fogsz kerülni. Ennek tekintetében a tudatod természetesen idővel kitágul és kijelented mindened segítségével, hogy te egy egész egyén vagy és nem pedig egy részleges egyén.
A csorda ott jön lére, ahol valami hiányos részleges időleges kapocs van. Ez itt a Földön a divat segítségével jött és jön létre. Ekkor ezek az egyének, akik rész egyének. Azok akkor érzik magukat egésznek, ha puzzle-k módjára összekapcsolódnak és egyben lesznek egymással. Természetesen ez az "egység" nem örökös, mert folyton lesz valami része a rész egyéneknek, ami a másik részekhez nem passzol. Akár testi, szellemi vagy lelki értelemben nézzük ezt. Ekkor a csorda tagjai szétszélednek. A legtöbbjük fel sem ismeri, hogy ők egy csorda és csak azzá tudnak válni. Ez addig megy így ameddig nem jön nekik a felismerés, hogy ők valójában nem elkülönülni való csoportok tagjai, hanem egyéni egyének. Ez persze csak keveseknél fordul elő nagyon hamar, de évek elteltével az ilyen is csordák kiapadnak. Ez egy törvényszerűség, ami csak az alvó tudatúaknál van jelen. Aki ébren van egyértelműen egyénként, vagyis egységes lényként tekint magára.
3. A tudatos és nem tudatos hiányosságok.
Itt a Földön rengeteg dolog hiányos. Ezek a dolgok maguk az emberi tudatban keresendők. Itt főképp a tudatosabb hiányosságok vehetők figyelembe. A tudatos hiányosság a figyelmen kívül hagyásból, a tapasztalatlanságból, a türelmetlenségből, a túlbonyolításból és az egyén tudat szintjéből következik.
Ha nem tud egy egyén valamiről valamit, akkor jobb esetben azt megtanulja és kitapasztalja, hogy kompenzálja vagy pedig eltörölje a hiányosságát. Rossz esetben meg átcsap szélsőségbe, hogy ezzel is leplezze a tudatlanságát. Ez pedig csak rossz irányú dolgokhoz vezet el.
Ezekből következik az, hogy a Földön itt mindent rosszként fognak fel sokan. Mert nem használják a tudatosságot és csak a kielégítetlenségre, az egora, az arroganciára és az utálatra koncentrálnak. Ezért van környezetszennyezés a bolygón. A járványok, a háborúk és az éhezés. A terror, amit a hatalmon lévők is alkalmaznak. A félelemből táplálkozik. Ezt kell megszüntetni, hogy a félelmet tápláljuk és helyette csak is a feltétel nélküli szeretetre és a tudatos beszédre, gondolkodásra és tettekre koncentrálunk. Ezzel lehet a Föld bajait teljesen megoldani.
4. Az értelmetlen elkülönülés az univerzumtól és a sajátosság tudatos reflexből jövő megtagadása és felesleges túlbonyolítása.
Itt a Földön nagyon sok ember úgy gondolkozik a tudatosságának nagyon alacsony szinten levősége miatt, hogy teljesen elszigetelt entitások vagyunk mi itt az univerzumban. Ez az állítás csak féligazság. Ez az elkülönülés egy illúzió, mert nem hagyjuk a határainkat elengedni. Mindannyian olyan entitások vagyunk, akiknek a határ valójában a csillagos ég. Csak nem engedjük meg magunknak vagy pedig mások nem engedik ezt nekünk kibontakozni.
A fiatalokba is az önfeladást és a "tucat" módit programozzák tudatosan és tudattalanul is egyaránt. Miért kell elkülönülni attól, aminek a részei vagyunk és fordítottan is a mi részünk? Miért? Pont ezekből következnek a problémáink, hogy nem valljuk be magunknak az igazságot és direkt inkább strucc módjára bedugjuk a fejünket a homokba és illúziókkal teli világot teremtve. Abban élünk. Egy túlbonyolított és tagadásokkal teli világban. Ahol az igaz dologra is úgy tekintenek, hogy illúzió. Pedig közel sem az.
Az igazság az, hogy az univerzumban az igaz dolgok mindig tiszták, egyenesek és egyértelműek. A földönkívüli testvéreink is, akik segíteni illetve pontosabban asszisztálni vannak itt. Ők, akik ténylegesen a Fény szolgái. Az igazságot ők úgy mondják el ahogy az van és nem pedig cicomázzák.
Minden önmagában egy egyszerű dolog. Ilyen maga a létezés is. Itt a Földön mindent túlbonyolítanak szándékosan és nem szándékosan is. Ez csak értelmetlen energia pazarlás, ami csak ahhoz vezet el, hogy kimerülünk és boldogtalanok leszünk.
Miért félünk önmagunktól? Mi, ki és hogy sulykolja belénk, hogy sajátosnak lenni gyenge, értelmetlen, unalmas és még ezen kívül bonyolult is? Csak az, aki fél saját magától is. A félelmével sulykolja bele a másikba is a tévképzetét.
Egyszerűen annyira "jól" csináljuk ezeket a tudatos és nem tudatos tagadásokat, hogy ezek már számunkra természetesnek tűnnek. Különösen itt a Földön. Pedig ez közel sem természetes, hanem teljesen természetellenes.
Az univerzum más szegleteiben is az élet teljes tudatosságban és tökéletes összhangban zajlik.
Itt reflexből lesöpörnek mindent sokan, ami azért jön létre a Földön, hogy a félelmet és az illúziókat megszüntesse. Mire jó ez? Mert szerintem semmire. Legalábbis az emberiség zömének és a Földbolygónak egyáltalán nem jó. Csak ennek a kis elitnek. Nekik ez az ő választásuk. Ezért is fognak ők elbukni, mert a többség nem őket követi és ebben a döntésben már ők nem változtathatnak. Isten elfogadta a mi döntésünket.
Fel fogunk emelkedni. Ez a mi döntésünk, ami egyben egy tény is. Azok, akik meg nem emelkednek azok átmennek a saját módjukon az olyan helyekre, ami nekik tökéletes. Itt most ezt tovább nem részletezve.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ha most így vizsgáljuk a tényeket és tévhiteket akkor rájövünk arra, hogy a világunkat mi saját magunk alkotjuk a szavaink, a gondolataink és a tetteink segítségével. Akár pozitív, akár negatív e három tényezőnek az aspektusa. Ebből is aztán tökéletesen következik a felelősség és a tudatosság is. Szóval akkor ezek tudatába jutva innentől csak két lehetőség van. Folytatjuk azt a módit, ami azt csinálja velünk, hogy felemészt vagy pedig feleszmélünk és tudomásul vesszük, hogy a folyamatokat mi magunk hozzuk létre és működtetjük egyszerre.
Én úgy döntöttem, hogy a kezembe veszem a sorsom és magam kezdem el alakítani a saját életemet a saját szavaim, gondolataim és tetteim segítségével. Erről szól dióhéjban a spiritualitás itt a Földön.
Búcsú monológként ebben a bejegyzésben csak annyit szeretnék még hozzátenni, hogy még mielőtt erről a bejegyzésről bárki akármilyen véleményt alkotna. Előtte tegye rá a kezét a szívére és átnézve teljesen önmagát legbelül. Vagyis a szívében. Ott belül őszintén légy mindig magaddal. Mert csak ez hozza el számodra a harmóniát, a feltétel nélküli szeretetet és ezzel együtt a boldogságot is. Csak annyit szeretnék ezzel nálad elérni, hogy gondolkodásra bírjalak. A többi dolog meg majd jön magától idővel.
Önmagában már ez is sokat jelent. Elsődlegesen abban az értelemben, hogy az ember az életét felosztja kisebb-nagyobb terekre. Lehet ez akár most példásan vonatkoztatva a gyerekkor, a kamaszkor, a felnőttkor és végül az öregkor általi felosztása.
Amikor megkezdi egy lélek a létezését. Vagyis megszületik. Akkor az a lélek önmagában egy tiszta fehér fényekkel teli entitásnak minősül, ami az Isten egy kivetülése is. Sokan nevezik ezt a létezés/univerzum/mátrix/forrás és stb. néven is e kivetülést. A kivetülés az Te magad vagy. Vagyis egy entitás vagy. Egy lény. Egy Fénylény. Hiszen te saját magad is létezel. Ezt csak az olyan entitás képes megérteni, akinek tiszta a látása és nincsen szálka a szemében. Mert látja és ebből következik neki a megértése is. Ezzel a tudatossága is.
Itt most mutatok neked kedves olvasó egy páros dolgot. Egy tényt és egy tévhitet. Előbb kezdem a ténnyel.
A tény az te veled, hogy te önmagadban egy tökéletes lény vagy, aki létezik. Saját maga hozza meg a döntéseit, mondja el a saját szavait, gondolja ki a saját gondolatait. Határozza el és hajtja végre a saját tetteit is. Ez a lény te vagy.
Az univerzumban már nagyon fiatal korától kezdve a magasabb világokban így tanítják meg a gyermekeiket a tanítóik/nagyszüleik/szüleik, hogy ez a lét alapja. Vagyis maga a tudat. A tudat a lény egy részét jelenti. Maga a tudatosság és az abból következetesen kijövő tudás az önmagában egy teremtés. A teremtés, ami a szavak, a gondolatok és a tettek közös elmondása és elvégzése által jönnek létre. Ez a teremtés örökös és folyamatos. Sosem áll le. Ez maga a létezés. Ez egy tény. A létezés alapja ez az univerzum szinte minden szegletében.
Itt már elmondtam neked egy tényt, aminek az a lényege, hogy az egyén az egy. Egy egység. Nem egy kis rész. Hanem egy tökéletes egység.
Na most kedves olvasó! Itt most már kikövetkeztetve értelmezni is tudod, hogy miért van béke és harmónia az univerzum sok olyan szegletében, ahol egységben élnek az egymástól mégis különbözően gondolkodó, beszélő és cselekvő entitások. Akár fizikai vagy nem-fizikai. Ez pusztán annak a ténynek az ismerete és tapasztalata, hogy ők tudják és el is ismerik a létezés minden lehetséges formáját és törvényszerűségeit.
Na most! Akkor ráfogok térni magára a Földre, mert én ide születtem most, és ez miatt nekem is itt meg kell értenem, tudnom, alkalmaznom és továbbadnom is kell ezeket a törvényszerűségeket.
Itt a Földön tévhitek vannak. Tehát téves hiedelmek. :) Önmagukban ezek a hiedelmek létrejötte a tudatlanságból, a tapasztalatlanságból, az alkalmazhatatlanságból és az azt folyamatosan menő erőlködésekből következnek.
Ilyen tévhitek sora a következő.
1. Maga az irányítás.
2. Az egyén és a csorda.
3. A tudatos és nem tudatos hiányosságok.
4. Az értelmetlen elkülönülés az univerzumtól és a sajátosság tudatos reflexből jövő megtagadása és felesleges túlbonyolítása.
Ezek a tévhitek okozzák itt a Földön az emberek mindig örökösnek hazudott problémáit.
1. Maga az irányítás.
Önmagadban csak te saját magadat tudod irányítani és nem pedig másokat. Te magad csak is a te saját szavaidért, tetteidért és gondolataidért vagy a felelős. A többiek is amikor látnak téged, hogy példát mutatsz akár tudatosan vagy tudattalanul az ragadós lesz rájuk. A társadalom bármelyik tagja képes ezt megcsinálni. Aki emiatt kinevet és megvett téged maga alatt vágja csak a fát. Ez ilyen egyszerű.
A politikai elit is, ami részben miattunk ilyenek és részben saját maguk tették magukat ilyenekké. Ők mindent irányítani akarnak, de nem értik, hogy, aki sokat markol az keveset fog. Ezért sem tud és nem is fog létrejönni olyan dolog itt, ami nekik jól jönne, de csak is nekik. Ez a törvényszerűség, ami az elméikből pattantak és pattannak ki. Az univerzum elsöpri, mert az ő tudtukra akarja adni, hogy az se nem ésszerű, de nem is érdemes a megalkotásra és az alkalmazásra. Most ezt kedves olvasó te is tudod, hogy itt miről van szó.
A kevesek hiába uralnak. Csak akkor uralnak, ha hagyod magad, hogy uralhassanak. A sokaságot nem tudják uralni, ha egyszerűen nem fér el és akármilyen erővel próbálják azt markolni. Nem megy nekik. Egyre kevésbé is sikerül.
2. Az egyén és a csorda.
Az egyén az te saját magad vagy. Vagyis te vagy. Az a részed, ami alkotja a tested, lelked, szellemed. Mind a három szinten megvannak a sajátosságaid, amiknek a tudatában vagy vagy pedig nem. Ha nem vagy a tudatában, akkor ilyen-olyan módon a tudatába fogsz kerülni. Ennek tekintetében a tudatod természetesen idővel kitágul és kijelented mindened segítségével, hogy te egy egész egyén vagy és nem pedig egy részleges egyén.
A csorda ott jön lére, ahol valami hiányos részleges időleges kapocs van. Ez itt a Földön a divat segítségével jött és jön létre. Ekkor ezek az egyének, akik rész egyének. Azok akkor érzik magukat egésznek, ha puzzle-k módjára összekapcsolódnak és egyben lesznek egymással. Természetesen ez az "egység" nem örökös, mert folyton lesz valami része a rész egyéneknek, ami a másik részekhez nem passzol. Akár testi, szellemi vagy lelki értelemben nézzük ezt. Ekkor a csorda tagjai szétszélednek. A legtöbbjük fel sem ismeri, hogy ők egy csorda és csak azzá tudnak válni. Ez addig megy így ameddig nem jön nekik a felismerés, hogy ők valójában nem elkülönülni való csoportok tagjai, hanem egyéni egyének. Ez persze csak keveseknél fordul elő nagyon hamar, de évek elteltével az ilyen is csordák kiapadnak. Ez egy törvényszerűség, ami csak az alvó tudatúaknál van jelen. Aki ébren van egyértelműen egyénként, vagyis egységes lényként tekint magára.
3. A tudatos és nem tudatos hiányosságok.
Itt a Földön rengeteg dolog hiányos. Ezek a dolgok maguk az emberi tudatban keresendők. Itt főképp a tudatosabb hiányosságok vehetők figyelembe. A tudatos hiányosság a figyelmen kívül hagyásból, a tapasztalatlanságból, a türelmetlenségből, a túlbonyolításból és az egyén tudat szintjéből következik.
Ha nem tud egy egyén valamiről valamit, akkor jobb esetben azt megtanulja és kitapasztalja, hogy kompenzálja vagy pedig eltörölje a hiányosságát. Rossz esetben meg átcsap szélsőségbe, hogy ezzel is leplezze a tudatlanságát. Ez pedig csak rossz irányú dolgokhoz vezet el.
Ezekből következik az, hogy a Földön itt mindent rosszként fognak fel sokan. Mert nem használják a tudatosságot és csak a kielégítetlenségre, az egora, az arroganciára és az utálatra koncentrálnak. Ezért van környezetszennyezés a bolygón. A járványok, a háborúk és az éhezés. A terror, amit a hatalmon lévők is alkalmaznak. A félelemből táplálkozik. Ezt kell megszüntetni, hogy a félelmet tápláljuk és helyette csak is a feltétel nélküli szeretetre és a tudatos beszédre, gondolkodásra és tettekre koncentrálunk. Ezzel lehet a Föld bajait teljesen megoldani.
4. Az értelmetlen elkülönülés az univerzumtól és a sajátosság tudatos reflexből jövő megtagadása és felesleges túlbonyolítása.
Itt a Földön nagyon sok ember úgy gondolkozik a tudatosságának nagyon alacsony szinten levősége miatt, hogy teljesen elszigetelt entitások vagyunk mi itt az univerzumban. Ez az állítás csak féligazság. Ez az elkülönülés egy illúzió, mert nem hagyjuk a határainkat elengedni. Mindannyian olyan entitások vagyunk, akiknek a határ valójában a csillagos ég. Csak nem engedjük meg magunknak vagy pedig mások nem engedik ezt nekünk kibontakozni.
A fiatalokba is az önfeladást és a "tucat" módit programozzák tudatosan és tudattalanul is egyaránt. Miért kell elkülönülni attól, aminek a részei vagyunk és fordítottan is a mi részünk? Miért? Pont ezekből következnek a problémáink, hogy nem valljuk be magunknak az igazságot és direkt inkább strucc módjára bedugjuk a fejünket a homokba és illúziókkal teli világot teremtve. Abban élünk. Egy túlbonyolított és tagadásokkal teli világban. Ahol az igaz dologra is úgy tekintenek, hogy illúzió. Pedig közel sem az.
Az igazság az, hogy az univerzumban az igaz dolgok mindig tiszták, egyenesek és egyértelműek. A földönkívüli testvéreink is, akik segíteni illetve pontosabban asszisztálni vannak itt. Ők, akik ténylegesen a Fény szolgái. Az igazságot ők úgy mondják el ahogy az van és nem pedig cicomázzák.
Minden önmagában egy egyszerű dolog. Ilyen maga a létezés is. Itt a Földön mindent túlbonyolítanak szándékosan és nem szándékosan is. Ez csak értelmetlen energia pazarlás, ami csak ahhoz vezet el, hogy kimerülünk és boldogtalanok leszünk.
Miért félünk önmagunktól? Mi, ki és hogy sulykolja belénk, hogy sajátosnak lenni gyenge, értelmetlen, unalmas és még ezen kívül bonyolult is? Csak az, aki fél saját magától is. A félelmével sulykolja bele a másikba is a tévképzetét.
Egyszerűen annyira "jól" csináljuk ezeket a tudatos és nem tudatos tagadásokat, hogy ezek már számunkra természetesnek tűnnek. Különösen itt a Földön. Pedig ez közel sem természetes, hanem teljesen természetellenes.
Az univerzum más szegleteiben is az élet teljes tudatosságban és tökéletes összhangban zajlik.
Itt reflexből lesöpörnek mindent sokan, ami azért jön létre a Földön, hogy a félelmet és az illúziókat megszüntesse. Mire jó ez? Mert szerintem semmire. Legalábbis az emberiség zömének és a Földbolygónak egyáltalán nem jó. Csak ennek a kis elitnek. Nekik ez az ő választásuk. Ezért is fognak ők elbukni, mert a többség nem őket követi és ebben a döntésben már ők nem változtathatnak. Isten elfogadta a mi döntésünket.
Fel fogunk emelkedni. Ez a mi döntésünk, ami egyben egy tény is. Azok, akik meg nem emelkednek azok átmennek a saját módjukon az olyan helyekre, ami nekik tökéletes. Itt most ezt tovább nem részletezve.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ha most így vizsgáljuk a tényeket és tévhiteket akkor rájövünk arra, hogy a világunkat mi saját magunk alkotjuk a szavaink, a gondolataink és a tetteink segítségével. Akár pozitív, akár negatív e három tényezőnek az aspektusa. Ebből is aztán tökéletesen következik a felelősség és a tudatosság is. Szóval akkor ezek tudatába jutva innentől csak két lehetőség van. Folytatjuk azt a módit, ami azt csinálja velünk, hogy felemészt vagy pedig feleszmélünk és tudomásul vesszük, hogy a folyamatokat mi magunk hozzuk létre és működtetjük egyszerre.
Én úgy döntöttem, hogy a kezembe veszem a sorsom és magam kezdem el alakítani a saját életemet a saját szavaim, gondolataim és tetteim segítségével. Erről szól dióhéjban a spiritualitás itt a Földön.
Búcsú monológként ebben a bejegyzésben csak annyit szeretnék még hozzátenni, hogy még mielőtt erről a bejegyzésről bárki akármilyen véleményt alkotna. Előtte tegye rá a kezét a szívére és átnézve teljesen önmagát legbelül. Vagyis a szívében. Ott belül őszintén légy mindig magaddal. Mert csak ez hozza el számodra a harmóniát, a feltétel nélküli szeretetet és ezzel együtt a boldogságot is. Csak annyit szeretnék ezzel nálad elérni, hogy gondolkodásra bírjalak. A többi dolog meg majd jön magától idővel.
Köszönöm a figyelmet!
Írta HUNFény
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése