Üdvözöllek kedves olvasó!
Ebben a bejegyzésben egy elég egyszerű, de nagyon összefüggő témát fogok neked leírni, mert azt tudnod kell, hogy az ember amióta magától a természettől tudatosan/tudattalanul is elvált azóta sok dolog összefeszült, összekuszálódott illetve lerongyolódott magában az emberben. És itt most két dolgot szeretnék kiemelni elsődlegesen. Ez pedig maga az ember és a mozgás.
Ez a felismerés pedig a mai napon jutott eszembe, miközben kint voltam az udvaron és levegőztem egy jót, ami nem kis fejtörés volt régebben a számomra. Mert hát nem voltam azon a fejlettségi szinten, ami számomra megmutatta volna azt a jelenséget, ami a jelenlegi problémák nagyon nagy hányadát okozza az emberek között. Amik népbetegségekként is vannak számon tartva. Lásd most példaként az elhízást és a cukorbetegséget. De mostanra már meg világosodtam. Hála a Teremtő Atyának/Anyának. És ez pedig maga az ember meg azon belül is az ember fizikai testének mozgása/mozgatása. Pontosabban ez maga a kulcs, hogy ezeket a problémákat megoldhassuk. Illetve a folyamatos benne lévő dinamizmus, hogy mozog az egész lényed. Vagyis a tested, a lelked és a szellemed.
Pontosabban az a kérdés, hogy mi okozza azt, hogy egyre kevesebbet gondolkodunk, mozgunk, ami mellékhatásként és velejáró következményekként sok dolgot hoz magával. Önmagában azt is hordozza, hogy eltorzul az értékrendünk, az ítélőképességünk és a gondolkodásunk is. Ez valójában egy nagyon összetett, de egyben egyszerűnek is látszó folyamat eredménye is, amit más és más okok illetve okozati összefüggések összekapcsolnak.
Az egyszerűség valójában önmagában a passzivitásban keresendő. A bonyolultság viszont az egész folyamat kiterjedettségében. Pontosabban magára az élet különböző folyamataira/területeire. Mint például lássuk most az emberek esetében a különböző életszakaszokat, ahol ez a két jellemzés. Vagyis az ember és maga a mozgás mellőzést meg hiányt szenved. (Az esetek többségében)
Mint amilyenek egyike maga az iskolás kor. A gyereket beültetjük egy padba napi 4-9 óra hosszára és mellékesen még leterheljük az agyát is és, akkor csodálkozunk (különösen a szülők és nemcsak a tanárok.), hogy az agyában sok év után az elsatnyultság, a lustaság, a "nincs kedvem mozogni" szindróma jön elő. Ami aztán a folyamatos monotonitás következtében csak fokozódik és végül elhatalmasodik. Mármint egy olyan egyénként jön ki a gyerek a suliból, aki végül kövér, beteg, gyenge és teletömött (túltöltött/félrevezetett) lesz agyilag. Jó természetesen nem minden gyereknél érvényes ez, de a cirka 70-75%-nál ez áll fenn. Mert hát a legtöbb szülő is le van terhelve agyilag, szellemileg és mentális értelemben is. Mert hát sokat dolgoznak ők is, hogy meglegyen az ételre, a kocsira és mindenre a pénz... Vagy pedig különös "véletlenek" folytán a gyereknevelés kiesik a mindennapok gyakorlatából (éretlenség/felelőtlenség). Vagy pedig átmegy valamilyen szélsőségbe. No, de lehetne erről sok millió példát írni, de ez a bejegyzés most nem erről szól, hanem a példázatról és a következményekről.
Most menjünk tovább magára a felnőttkorra. Ami mondjuk úgy, hogy 18-35 éves kor közé tehető. A legtöbb ember, aki soha az életében nem végzett vagy végez fizikai megterhelést igénylő tevékenységet. Most itt bármire lehet gondolni kedves olvasó, ami fizikai jellegű. A legtöbben (Vannak itt is kivételek...) csakis a tudatlanságból kifolyólag nem végeznek pedig napi szinten 1-2 óra mozgást, ami a szervezetüket, a csontjaikat és az idegrendszerüket megedzené meg karbantartaná. Ami aztán a 35-40 éves kortól kezdve elkezdi önmagát fokozatosan megbosszulni, mert hiszen nem foglalkozott önmagával az egyén, ami végül sok-sok betegeskedésen, műtéten és végül elsorvadásban (halálban) fog megnyilvánulni.
Itt ezt sokan a hiányos ismeretek illetve a meggondolatlanság következtében teszik meg. Kinek inge ne vegye magára. Na és most itt jön a titok, amire nagyon egyszerű rájönni. Csak van, aki időben kapcsol és van, aki meg később. Na, de ezzel sincs semmi baj. És ez pedig maga a tudatosság.
Tudatossá válni teljes mértékben. Vagyis eldönteni és megismerni azt, ami az egyénnek illetve a közösségnek is jó. Csak az ilyen emberek fognak tudni megmaradni az új Földön. Amelyek társadalma már most is folyamatosan épül. Csak hát mi általunk.
Ezért lesz fontos minden egyénnek megértenie, hogy a folyamatos mozgás a (egyik) titka a kifinomult, tiszta és analitikus gondolkodásnak. Meg maga a kreativitás. Hiszen az Univerzum is kreatív. Mert különben is miért létezik kismillió életforma az űrben, akkor? Azért, mert az Univerzum önmagában egy kreatív és végtelen teremtő. És mindent tudatosan hoz létre, mert célja van vele. És ez a cél maga a szeretet. Annak a feltétel nélküli (Jézusi) változata az igazi.
És mivel itt minden mozgásban van. Ezért az ember is miért ne lehetne folyamatos mozgásban. Tehát, akár csak sétál vagy csak lóbálja a kezét egy ember. Például te. Ezzel már is elvégzi az Univerzum egyik munkáját. Mert hiszen él, virul és létezik. Ez maga is az Univerzum.
Számomra ez maga a csoda. A többi már csak körítés ehhez a csodához.
Köszönöm a figyelmed.
Írta HUNFény
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése